„Altatók az éjszaka mélyéről, mikor nem jön álom a szemre, és a szem sem megy el az álomhoz. Atomvillanás a rácsos ágyban, miközben valaki fölénk hajol, és gügyög. Beszéde dadogás, hangja rezonanciakatasztrófa. A család: üres fotóalbum. A háziállatok: fosszíliák. Itt minden egy családapa gondja, noha senkit sem hívnak odradeknek. Nyugalmat csak abból a belátásból meríthetünk, hogy életünk nem egyszerűen tönkrement, hanem tönkre lett téve. Versek gyerekeknek, akik már kinőtték a testüket, és felnőtteknek, akiket csak a drót tart össze.” (Bartók Imre ajánlója)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.